2019-ben egy baráti társasággal látogattunk el Nagyszénásra az évek óta szeptemberben megrendezésre kerülő gastro-, családi- és sportnapra. Az élet úgy hozta, hogy a főzőhelyünk közvetlenül az akkori Chili Warriors standja mellett volt. Én egészen addig igazi chilit nem fogyasztottam, bár az erőset mindig is szerettem, bár fizikálisan eléggé megviselt a másnap. És akkor egyszer csak megjelentek Vincze Atiék, ezzel a sok kis színes „üvegecskével”, amiről azt mondta, hogy „Gyere közelebb, nem fog fájni…, ez a chili”. Az első gondolatom az volt, hogy ez a szimpatikus fiatalember arcán Joker-mosolyával meg akar ölni, de annyira meggyőzően érvelt amellett, hogy nyugodtan kóstoljam meg, hogy végül is beadtam a derekam.

Először, nem igazán találtam szavakat, és ez nem a csípősség miatt volt, hanem azért, mert először szembesültem azzal, hogy milyen sokszínű a chili, hogy a különböző aromák, milyen összhangban vannak a csípősséggel, hogy hogyan játszanak az ember ízlelőbimbóival stb.  Lenyűgözött, és tudtam, hogy nekem ilyen kell, én ezt meg akarom próbálni, én ilyet szeretnék tenni az ételekhez, amit készítek, én ezzel szeretném kerekebbé, teljesebbé varázsolni azokat.

Nulla kertészeti ismerettel beszereztem az első pár tő palántát (16 db), gondoltam talán lesz kettő, ami az ámokfutásaimat túléli, de vagy én nem voltam elég ügyetlen, vagy a chilik nagy túlélők. Gyakorlatilag 12 tő termőre fordult, ami bőven adott annyi termést, hogy frissen nem tudtam velük mit kezdeni, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom őket valamilyen módon tartósítani, és így jutottam el a krémekig, szószokig. Szeretek enni – ami látszik is rajtam – és szerencsésnek is mondhatom magam, mert képes vagyok elképzelni ízeket, harmóniákat, akár hallás, akár receptolvasás útján. Szeretek főzni, szeretek kísérletezni. Ami tetszik, azt kipróbálom.  Sok-sok olvasás, beszélgetés, és természetesen jó pár finom ebéd és vacsora után, szerettem volna ezeket az ízeket bele varázsolni egy kis palackba.

Szóval nagyjából így kezdődött, és így folytatódott…

Az első megmérettetésünk 2021-ben az Amatőr chilisek számára meghirdetett verseny volt, ahol a Minimal Jeanette termékünk nyerte a csípős kategóriát, míg a a Bella Donna nevű termékünk grill kategóriában ért el második helyezést, akkor döntöttük el a párommal, Bernivel, hogy megalapítjuk az Evoatis Örömkertet. A hivatalos debütálásra 2022. szeptemberében került sort, az év első fele az alapok megteremtésével, illetve a brand kialakításával telt.

2023. év elején a konklúziók levonása után, új tervekkel vágtunk neki az évnek, ismét megmérettetés következett ezúttal a Magyar Ízek Versenye (MÍV), mivel kíváncsiak voltunk, hogy a szakma mit gondol az általunk készített termékekről, illetve ez egy jó támpont nekünk is, hogy milyen irányba kell még fejlődni. A MÍV-re nevezett két termékünk a Tipsy „G” és a Plum’n’Garlic is ezüst minősítést szerzett, ami mi hatalmas sikernek könyeltünk el, mindazonáltal, hogy jelzi, hogy van még hova fejlődni.

A cél, hogy olyan minőségi termékekkel tudjunk megjelenni a piacon, ami egy átlagember számára is élvezhetővé teszi a chilit, illetve hogy bemutassuk, hogy nem teljesen ördögtől való, és a megfelelő arányok betartásával a chili nagyban hozzájárulhat az ételek teljesebbé tételéhez, ezáltal egy új, sokkal izgalmasabb gasztroélménnyel lehetünk gazdagabbak.

Ezek, amik meghatározzák az új termékek kialakítását, ahol már felfedezhetőek lesznek nemcsak chilis (csípős) termékek, hanem csípősségmentes szörpök, lekvárok és egyéb különlegességek is, amely elsősorban a Berni keze munkáját és fantáziáját dicsérik.